Régi magyar hónapnevek

Az ősi magyar kultúra és nyelv gazdag és érdekes hónapnevekkel rendelkezik, amelyeket hosszú évszázadok óta használnak.

Ezek a hónapnevek többnyire a természeti jelenségekhez, az évszakokhoz, az állatokhoz és a növényekhez kapcsolódnak, és tükrözik az ősi magyar emberek életmódját és szokásait.

A régi magyar hónapnevek hagyománya több ezer évre nyúlik vissza, és szorosan kapcsolódik a népi kalendáriumhoz és a természet ciklikus változásaihoz.

Az ősi magyarok a Hold fázisait figyelték, és a hónapokat a Hold ciklusaihoz igazították.

Ezért a hónapnevek többsége a Hold ciklusára utal, és a mai napig használatosak.

Az ősi magyar hónapnevek az év első hónapjától kezdődnek, amely az év elejét és a tavasz kezdetét jelöli.

Ez az első hónap a "Farsang" vagy "Télutó" nevet viseli, amely a téli időszak végét és az új élet kezdetét jelenti.

A hónap közepén ünnepelték a "Farsangvásár" vagy "Farsangbúcsúztató" nevű fesztivált, amely a téli hideg időszak véget érését jelképezte.

A második hónap a "Tavasz" vagy "Kikelet" nevet kapta, amely az első tavaszi napsugár megjelenését jelöli.

A hónap közepén tartották a "Tavaszköszöntő" ünnepséget, amely az új élet és a természet megújulásának ünnepe volt.

A harmadik hónap a "Május" vagy "Virágzás" nevet viseli, amely az első tavaszi virágok megjelenését és a természet szépségét jelzi. A hónap közepén tartott.